Szilágyi János
Szilágyi János (Debrecen, 1907. okt. 17. – Bp., 1988. ápr. 21.): régész, a történelemtudomány (régészet) kandidátusa (1953). Egy.-i tanulmányait a debreceni Tisza István Tudományegy.-en végezte, ahol 1933-ban latin-történelem szakos középiskolai tanári, 1933-ban a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1933-35-ben a debreceni, majd a bp.-i tudományegy.-en gyakornok, ill. tanársegéd. 1935-től a bp.-i Aquincumi Múzeum munkatársa, 1947-től nyugalomba vonulásáig (1971) igazgatója, majd osztályvezetője volt. 1947-ben a bp.-i tudományegy.-en római hadtörténelemből magántanári képesítést szerzett. 1949-53-ban szerk. az Archaeologiai Értesítőt. Titkára volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaságnak, tagja az MTA Régészeti Főbizottságának. Fő kutatási területe Pannonia római kori története és régészete, ezen belül a római hadtörténet, különös tekintettel Pannónia római kori katonatörténetére. A római kori bélyeges téglák kutatásával nemzetközi hírnevet szerzett. Számos ásatást vezetett. – F. m. A pannoniai bélyeges téglák (Bp., 1933); A daciai erődrendszer helyőrségei és a katonai téglabélyegek (Bp., 1946); Aquincum (Bp., 1956; németül is); Magyarország tűzoltó vonatkozású emlékei a római korból (Bp., 1960); A tűzrendészet fejlődése az őskortól a modern időkig (Bp., 1960); Honismeret és régészet (Bp., 1973).– Irod. Soproni Sándor: Sz. J. (Archaeologiai Értesítő, 1987-1988. 1. sz.).
