Szily József
Szily József (Bp., 1913. okt. 2. – Bp., 1976. ápr. 16.): nemzetközi sakkmester. Államtudományi doktor, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) tisztviselője (1938–45). A II. világháború után Diósgyőrbe költözött, 1948-tól a DIMÁVAG statisztikai osztályának, 1951-től központi tervosztályának a vezetője. Visszaköltözött Bp.-re (1964), s a Telefongyár főosztályvezetője lett. A Budai Sakk Egyletben kezdett sakkozni, orsz. középisk. bajnok (1930), 1938-tól m. mester, 14-szer vett részt az orsz. egyéni bajnokság döntőjében (1947–68), 2–3. (1947), 4. helyen végzett (1948, 1951). Jelentősebb nemzetközi eredményei: Trencsénteplic 2. (1941), München 2. (1942), Bp. 6–8. (1948), Miedzyzdroje 3–4. (1952) helyezett. A bp.-i Maróczy-emlékversenyen csak 10–11. lett (1952), de győzött Botvinnyik világbajnok ellen; a bp.-i Charousek-emlékversenyen 12. helyezett (1953). A helsinki sakkolimpián (1952) a m. együttes második legjobb pontszerzője. Többszörös orsz. válogatott, kiemelkedő szervező és nevelő. Három sakkolimpián (1962, 1966, 1968), három Európa-bajnokságon (1961, 1965, 1970) és az 1964. évi főisk. csapat-világbajnokságon volt a m. válogatott szakvezetője. A M. Sakkszövetség elnökségének tagja, a Magyar Sakkéletnek 1951-től 25 éven át munkatársa. Megkapta a Sport Érdemérem arany fokozatát (1973). – M. Országos Magyar Sakkbajnokság 1947 (Barcza Gedeonnal, Kecskemét, 1948); Mariánské Lázné-i sakk-világóajnoki elődöntő, 1951 (Kőberl Ferenccel és Sándor Bélával; Bp., 1952); Maróczy Géza nemzetközi sakkverseny, Budapest, 1952 (Bp., 1954); Maróczy Géza emlékverseny, 1952 (1954); Maróczy Géza élete és pályafutása (100 válogatott játszmával) (Bp., 1957).
