Szily Kálmán
Szily Kálmán (Bp., 1875. máj. 4. – New York, 1958. jan. 14.): mérnök, műegyetemi tanár, az MTA I. tagja (1920). ~ Kálmán (1838 – 1924) fia. Mérnöki oklevelét a bp.-i műegy.-en nyerte, majd a bp.-i tudományegy.-en, Párizsban és Zürichben képezte tovább magát, 1898-ban a bp.-i tudományegy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett s ugyanez évben a műegy. mechanikai tanszékére adjunktussá nevezték ki. 1901-ben a műegy. magántanára, 1906-ban rk. tanár, 1913-tól a mechanika ny. r. tanára, az 1927 – 28-as és 1929 – 30-as tanévben rektor. 1930-ban a közoktatásügyi min. főisk. osztályának élére került, 1932-től államtitkár. Az 1941 – 42-es tanévben visszatért műegy.-i tanszékére. Az Orsz. Felsőoktatási Tanács elnöke volt, a felsőházban a műegy.-et képviselte. 1944 őszén Németo.-ba távozott. – F. m. A binominális együtthatók… (Matem. és Fiz. L. 1895); A fémdrótok elektromos ellenállásának csavarásokozta változása (doktori értekezés, Matem. és Fiz. L. 1898); Adalékok a statika elemeihez (Matem. és Fiz. L. 1907); A feszültségi állapotok alapegyenleteiről (Matem. és Fiz. L. 1908); Mechanika (I – III., Bp., 1920 – 21); Műszaki mechanika (Bp., 1933).
