Szitnyai Zoltán
Szitnyai Zoltán (Selmecbánya, 1893. máj. 27. – Salzburg, 1978. júl. 11.): író. A bp.-i tudományegy.-en végzett jogot. Ezután Győrben, majd 1927-től Budapesten tisztviselő. Munkatársa volt a Dunántúli Hírlapnak (1917–19). Írásait irodalmi folyóiratokon kívül (Élet, Nyugat, Napkelet) napilapok is közölték. A harmincas években és a negyvenes évek elején a szélsőjobboldali lapok munkatársa (Új Magyarság, Egyedül Vagyunk). A Petőfi Társaság tagja volt. Írásai miatt 1945-ben a Népbíróság ötévi kényszermunkára ítélte. 1949-ben kiszabadult, s röviddel ezután Ausztriába távozott, Salzburgban telepedett le. Kezdetben a müncheni Új Hungaria c. lapnak dolgozott. 1957-től jobboldali amerikai és kanadai emigráns lapokban jelentek meg írásai. Regényeiben főként a felvidéki kisvárosok világát ábrázolta naturalista színekkel. Több regényét megfilmesítették. – F. m. Az én arcom (novellák, Győr, 1916); Élni akarok (r., Bp., 1929); Nincs föltámadás (r., Bp., 1932); Hodinai Hodinák (r., Bp., 1936); Ember nélkül (r., Bp., 1939); A kegyelmes úr rokona (r., Bp., 1940); Vitnyédiék lakomája (r., Bp., 1944); Hol ember a vad (r., München, 1963); Háború van, háború! (r., Cleveland, 1966); Küzdelem (misztériumdráma, München, 1966); Szellemi tájakon (irodalmi emlékezések, Chicago, 1971); Így rendeltetett (r., Toronto, 1973); Az ötös őrház (r., Zürich, 1975); A sátán követe (r., München, 1977); Fények és árnyak (elb., Youngstown, 1977).
