Szlávy József
Szlávy József (Győr, 1818. nov. 23. – Zsitvaújfalu, 1900. aug. 8.): politikus, miniszterelnök, az MTA ig. tagja (1884). 1844-ben a selmecbányai ak.-n bányamérnöki oklevelet nyert és az oravicai kincstári uradalom szolgálatába lépett. 1846 – 1848 közt budai kamarai titkár. 1848-ban Kossuth az oravicai üzemek ig.-jává, majd kormánybiztossá nevezte ki, megbízva, hogy az üzemeket állítsa át a honvédség felszereléséhez szükséges vasés acélanyag termelésére. A szabadságharc leverése után ötévi fogságra ítélték, azonban két és fél esztendő múlva visszanyerte szabadságát. 1861-ig birtokán gazdálkodott. 1865-ben Bihar vm. főispánja, 1867-ben a Deák-párt konzervatív csoportjához tartozó ogy.-i képviselő, 1867-től 1869-ig belügyi államtitkár, 1870. máj. 24-től 1872. dec. 5-ig földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter az Andrássy- és Lónyay-kormányban. 1872. dec. 4-től 1874. márc. 21-ig miniszterelnök, s 1873. dec. 19-től 1874. márc. 21-ig pénzügyminiszter is. Megakadályozta, hogy az államháztartás deficitjét az. állami vas- és szénbányák, továbbá a vasés acélművek eladásával szüntessék meg. A Deák-párt és a balközép fúziója után egy időre visszavonult, majd 1879-ben a képviselőház elnöke, 1880-tól 1882-ig pedig közös pénzügyminiszter. 1882-től koronaőr és főrendiházi tag, 1885-től főrendiházi alelnök, 1894 – 1896-ban a főrendiház elnöke. – Irod. Eötvös Loránd: Megemlékezés Sz. J.-ről (Akad. Ért. 1900); Eötvös Károly: Magyar alakok (Bp., 1932).
