Szőke Gyula
Szőke Gyula (Bp., 1902. szept. 2. – Bp., 1975. okt. 16.): gépészmérnök, Kossuth-díjas (1955), az állami építőipar gépesítésének úttörője. Oklevelét a bp.-i József Műegy.-en szerezte (1927). 1927-től a Láng Gépgyárban, majd az Első M. Gazdasági Gépgyárnál (1928-30) állt alkalmazásban. Szaktudását ezután külföldön tökéletesítette. 1930–33-ban Franciao.-ban, a Boulogne-Billancourt-i Telefonanyagok Gyáránál dolgozott. Hazatérése után a Simon-féle Felvonó-Gyártó és Javító Üzem megbízott szakértője lett. 1945 után a Felvonó szakértő és Vizsgálóbizottság tagja, ezután a korszerű építőipari géppark mo.-i kialakításával foglalkozott. 1949-ben belépett a M. Gyárépítési Vállalathoz, a későbbi 21. sz. Építőipari Vállalat jogelődjéhez, amelynek 1954-től főmérnöke volt. Itt közreműködött az új, magas fokú helyszíni előregyártási technológia kialakításában, a vasbetonból készült szerkezeti elemek beemeléséhez és rögzítéséhez szükséges újfajta berendezések konstruálásával. Az első ~-féle emelődaruk, az „emelő-kétlábak” és a speciális „billenő- bikák” jelentősen hozzájárultak az új építés-gépesítési technológia kialakításához. Többszörös újító, sztahanovista volt. 1962-ben a 21. sz. Építőipari Vállalattól ment nyugdíjba. Rakodószerkezetekkel és építőipari kisgépek fejlesztésével haláláig foglalkozott. – Irod. Vándor Kálmán: Sz. Gy. (Építők Lapja, 1955. ápr.).
