Szokolszky István
Szokolszky István (Besztercebánya, 1915. aug. 20. – Bp., 1968. febr. 22.): pedagógus, főiskolai tanár. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en Eötvös-kollégistaként magyar–német szakos középisk. tanári oklevelet szerzett. Rozsnyón (1938–44) és Veszprémben (1945–49) tanított. A Népi Kollégiumok Orsz. Szövetsége (NÉKOSZ) Központjában végzett előadói munkája után két évig a pécsi Pedagógiai Főisk. ig.-ja volt. Innen az ELTE-re került, ahol a pedagógiai tanszéken tanszékvezető docens. 1952–58-ban a Pedagógiai Továbbképző Intézet igazgatója, 1958–1962 között a Pedagógiai Tudományos Intézet tudományos főmunkatársa volt. 1962–65-ben az Orsz. Pedagógiai Intézetnél főiskolai tanár, 1965–67-ben ugyanott tanszékvezető. Emellett 1965-től haláláig docens a bp.-i műszaki egyetem pedagógiai tanszkén. Elsősorban pedagógiát, neveléselméletet és didaktikát adott elő. – F. m. Az aktivitás elve mint általános pedagógiai alapelv (Tanulmányok a neveléstudomány köréből, Bp., 1961); A tanulók aktivitása a szocialista iskolában (Bp., 1962); Az oktatás módszereiről (Tanulmányok a neveléstudomány köréből, Bp., 1964); A tanulók értékelése és osztályozása (Bp., 1964); Az oktatás módszereiről (Tanulmányok a neveléstudomány köréből, Bp., 1964); Didaktika (Székely Endrénével, Bp., 1967); Pedagógiai tanulmányok (sajtó alá rend. Székely Endréné, Bp., 1972).
