Szold Endre
Szold Endre (Bp., 1897. júl. 26. – Bp., 1968. nov. 14.): urológus, az orvostudományok kandidátusa (1953). Oklevelet a pécsi tudományegy.-en nyert (1922). Hallgatóként a Galilei Kör tagja volt. A Tanácsköztársaság alatt Deutsch Ernő orvossal a gyermeküdültetést vezette, ezért 1920-ban kizárták az egy.-ről, Bécsbe ment, 1921-ben tért vissza Pécsre. 1922-től Bp.-en az Illyés Géza vezette Urológiai Klinikán externista, 1927-ben szakorvosi képesítést szerzett. 1939-ben egy.-i állásától megfosztották, ezután a Szabolcs utcai kórház urológiai rendelését vezette. 1940-ben munkatáborba került, majd a szombathelyi helyőrségi kórházban sebész. 1944-ben illegalitásban élt. 1945 után az V. ker.-i Tisztiorvosi Hivatal kötelékében megszervezte a ker.-i lakosok profilaktikus oltását. 1946-tól 1966-ig, nyugdíjazásáig a bp.-i Urológiai Klinikán dolgozott. 1949-ben magántanárrá habilitálták. Nyugdíjasként szakrendelőben tevékenykedett. Tíz éven keresztül az Urológiai Társ. főtitkára volt. Részt vett az Acta Urologica c. szaklap megindításában (1949-ben a M. Sebészetbe olvadt), melyet szerk. A szakirodalomban elsőként (1931) alkalmazta a röntgenspektrál-analízist a húgykövek finomszerkezetének felderítésére. Tudományos kutatásai köréből mintegy 50 szakközleménye jelent meg.
