Szőllősy Klára
Szőllősy Klára (Bp., 1913. júl. 28. – Bp., 1970. nov. 15.): író, műfordító, József Attila-díjas (1957). A bp.-i tudományegy.-en tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Doktori disszertációja A zeneművész (Összehasonlító tanulmány a német irodalom köréből) címen Bp.-en jelent meg 1936-ban. Két regénye jelent meg 1945-ig. Utána érdeklődése a műfordítás felé fordult, emellett 1945–47-ben miniszterelnökségi tolmács, 1950–53-ban az Egy.-i Orosz Intézet, ill. a Lenin Intézet tanára. A bp.-i tudományegy.-en meghívott előadóként a műfordításról tartott szemináriumot. Többek között Szaltikov-Scsedrin, L. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov, K. Mansfield, G. Greene, A. Maltz, Herzen, Csernisevszkij, Korolenko, Simone de Beauvoir, Balzac regényeit és novelláit fordította. Ő tolmácsolta először magyarul M. Bulgakovot és K. Pausztovszkijt. Lefordította Goethe önéletrajzát: Költészet és valóság (Bp., 1965), Th. Mann Doktor Faustusát (Bp., 1967). Utószót írt S. Bellow: Herzog c. regényének m. kiadásához (Bp., 1967). A hazai széppróza-fordítás egyik legkiválóbb és legtermékenyebb képviselője. Szépírói ambíciói utolsó alkotói korszakában bontakoztak ki. Az Olimposztól Angyalföldig c. regénye (Bp., 1969) egy görög emigránsnő, Caruha Vangelio életéről szól, saját elbeszélése alapján. – M. Krisztina élni tanul (r., Bp., 1943); Testvérek voltak (r., Bp., 1944); Kiklász kalandozások (útleírás, Bp., 1967); Gyalogszerrel a huszadik században (válogatott novellafordítások, Bp., 1967); A szirvány velünk marad (útleírás a SZU-ról, posztumusz, Bp., 1971). – Irod. E. Fehér Pál: Meghalt Sz. K. (Népszabadság, 1970. nov. 17.); Koroknai Zsuzsa: Búcsú egy nagyszerű művésztől (Élet és Irod., 1970. 47. sz.); Rab Zsuzsa: Sz. K. emlékének (Nagyvilág, 1971. 1. sz.).
