Szurmay Sándor, báró
Szurmay Sándor, báró (Boksánbánya, 1860. dec. 19. – Bp., 1945. febr. 26.): gyalogsági tábornok, miniszter. Ludovika Ak.-t végzett, utána csapattiszt, 1898-ban őrnagy, 1905-ben ezredes, a 20-ik honvéd gyalogezred parancsnoka. 1911-ben mint tábornokot államtitkárrá nevezték ki a honvédelmi min.-ba. 1914-től 1915-ig hadtestparancsnok, 1915-től mint altábornagy hadsereg-csoportparancsnok a kárpáti arcvonalon. 1917. febr. 19-től 1918. okt. 31-ig a Tisza István-, az Esterházy-, majd a Wekerle-kormányban honvédelmi miniszter. A polgári forradalom idején mint a forradalom vívmányaira veszélyes egyént a minisztertanács internáltatta 1919. febr. 24-én. A forradalom bukása után összekötő tiszt a francia katonai bizottságnál. 1921-ben nyugalomba vonult. Hadászati művei mellett több munkája jelent meg a hüllők életéről és az okkultizmus tárgyköréből. – F. m. A honvédség fejlődésének története annak felállításától napjainkig 1868 – 1898 (Bp., 1898); A mohácsi hadjárat 1526-ban (Bp., 1901).
