Tábori András
Tábori András (Bp., 1927. dec. 9. – Bp., 1989. nov. 3.): újságíró, Rózsa Ferenc-díjas (1971). Újságírói pályáját gyakornokként kezdte a Magyar Nap szerkesztőségében (1949). A lap megszűnése után 1950-től egy évet a Szabad Nép szerkesztőségében töltött, 1951. aug. 1.-jétől a Szabad Ifjúságnál szerk. 1956-ig. Forradalmi tevékenysége miatt 1958-ig a sajtó nem foglalkoztatta. Novellákat írt. 1958-tól a Figyelő c. közgazdasági lap cikkírója, szerk.-je volt. 1968-ban alapító tagja a Magyar Hírlap c. napilapnak. Először a gazdaságpolitikai rovatot irányította, 1974-től haláláig a lap főszerkesztő-h.-e volt. 1988-tól a Magyar Sajtó főszerk.-je.– M. Az utak kettéválnak. Tíz válóper története (novellák, Bp., 1959); Az ipar átszervezéséről (Bp., 1963); Rend a gyárban (Bp., 1965).– Irod. K. L: Meghalt T. A. újságíró (Magy. Hírlap, 1989. nov. 4.); Zele Ferenc: Egy lapcsináló halálára (Magy. Sajtó, 1989. 23. sz.); Csatár Imre: Meghalt T. A. (Magy. Nemzet, 1989. nov. 4.); Lukácsy András: Búcsú a baráttól. T. A. temetésére (Magy. Hírlap, 1989, nov. 14.); Vértes Csaba: T. A. (Figyelő, 1989. 45. sz.).
