Takács József
Takács József (Orosháza, 1884. márc. 17. – Bp., 1961. febr. 2.): szociáldemokrata politikus, miniszter. Földmunkás volt. 1903-ban csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz, egyik alapítója, titkára, majd elnöke a Földmunkások Orsz. Szövetségének, az 1905-ben meginduló Világszabadság felelős szerk.-je, 1910 – 1915 között az Orsz. Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője. A Tanácsköztársaság idején tagja volt a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, 1919. aug. 1-től 1919. aug. 6-ig a Peidl-kormány földművelésügyi minisztere lett. Az 1919 – 44 közötti időszakban a Népszava és a Szocializmus munkatársa volt. Széles körű agitációs és újságírói tevékenységet fejtett ki. 1946-tól az egységes munkáspárt megteremtése ellen foglalt állást. 1945-től 1948-ig földművelésügyi államtitkár és ogy.-i képviselő. 1950-ben letartóztatták és elítélték. 1955-ben szabadult. Írásaiban főleg agrárkérdésekkel foglalkozott. – F. m. Szenvedő emberek (elb., Bp., 1910); Mezőgazdasági munkáskérdés (Bp., 1920); A földmunkásmozgalom célja és közelebbi feladata (Bp., 1922); A magyarországi földmunkásmozgalom története (Bp., 1926); Új agrárpolitika a magyar demokráciában (Bp., 1945); Szocializmus és magántulajdon (Bp., 1947) A községvezetés alapkérdései (Bp., 1948).
