Tamási Gáspár
Tamási Gáspár (Farkaslaka, 1904. aug. 15. – Székelyudvarhely, 1982. nov. 12.): romániai magyar emlékiratíró, ~ Áron öccse. Négy elemit végzett (1910-14). Apjának segédkezett a mezei munkában, fát vágni járt az erdőbe, cukorgyárban dolgozott, szénégető volt. Kétszer volt katona. A II. világháborúban hadifogoly a szibériai nyizsnyitagili táborban, 1945 okt.-ében tért vissza. Könyve írásához Féja Géza biztatására fogott. Kéziratát Kányádi Sándor gondozta. Az emlékirat, amely egy farkaslaki székely paraszt útja, a család életrajzához, ~Áron alakjához lírai képekkel járul hozzá. A Marosvásárhelyi Írók Társasága díjjal jutalmazta (1971). Haláláig Farkaslakán a ~ Áron Emlékház őre volt. – M. Vadon nőtt gyöngyvirág. Emlékezés (Kányádi Sándor bevezetésével, Bukarest, 1971); Vadon nőtt gyöngyvirág. Emlékezés két részben (Kányádi Sándor bevezetőjével, Bukarest, 1983). – Irod. Pomogáts Béla: A valóság vonzásában (Jelenkor, 1970. 12. sz.); Nagy László: Gáspár könyve (Élet és Irod., 1970. 43, sz.); Szakolczay Lajos: T. G. (Tiszatáj, 1971. 1. sz.); Szekér Endre: Vadon nőtt… (Forrás, 1971. 1. sz.); Féja Géza: A kisebbik fiú (F. G.: Törzsek és hajtások, Bp., 1978); Kozma Huba: „Siratnivaló székely” T. G. halálára (Tiszatáj, 1983. 1. sz.); Czinc Mihály: T. G. könyve (Népszava, 1984. febr. 25.); Sipos Lajos: A másik T. (Napjaink, 1988. 3. sz.); Szávai Géza: Jegyzetek T. G. önéletrajzáról (Magyarok, 1990. 11. sz.). –Szi. Lezsák Sándor: Farkaslaka, meleg nyár 1978-ban (vers, Népszava, 1979. jún. 10.).
