Táray Ferenc, Bundialek
Táray Ferenc, Bundialek (Tápiószele, 1884. dec. 24. – Bp., 1961. ápr. 3.): drámai színész. 1909-ben Győrött kezdte pályafutását. 1911-ben, 1919 – 24 között, valamint 1927-ben Kolozsvárott működött. 1912-től, majd 1927 – 29-ben Berlinben is filmezett. Az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. Bp.-en a Renaissance, a Belvárosi Színházban játszott, majd 1931-ben a Szegedi Városi Színház szerződtette. 1935-től a Nemzeti Színház tagja volt, itt mint játékmester is működött. 1941-ben a kolozsvári színház ig.-ja, utóbb színésze. 1945 után a Madách Színházban játszott visszavonulásáig, 1948-ig. Klasszikus és modern szerepekben a bonyolult lelki alkatok ábrázolója finom árnyalatú játékkal és mesteri beszédtechnikával. – F. sz. Hamlet (Shakespeare); Alonso (Shakespeare: A vihar); Ádám és Lucifer (Madách: Az ember tragédiája); Konstantin (Herczeg Ferenc: Bizánc); Manders (Ibsen: Kísértetek); Cyrano (Rostand); Zsegin Ilja (Uszanov: Vera Mirceva); Klics (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Shotower (Shaw: Megtört szívek háza); Christopherson (O’Neill: Anne Christie). – Filmekben is szerepelt. – I. f. Éjféli találkozás (1915), Szerelmi álmok (1935), Európa nem válaszol (1941), Mezei próféta (1947).
