Tarczy Lajos
Tarczy Lajos (Hetény, 1807. dec. 6. – Bécs, 1881. márc. 20.): filozófus és természettudós, az MTA tagja (l. 1838, r. 1840). Teológiai és filozófiai tanulmányait a pápai főisk.-n, fizikai és matematikai tanulmányait Bécsben és Berlinben végezte 1831 – 33-ban. 1833-tól a pápai ref. főisk. filozófia-, fizika- és matematikatanára. Jelentős szerepe volt az isk. újjászervezésében és korszerűsítésében: oktatási reformjának végrehajtásában, a főisk. nyomdájának megalapításában (1838) stb. Tanári pályája kezdetén a hegelianizmus első hazai képviselőjeként Hegel alapján álló filozófiát tanított, ami miatt támadások érték, s le kellett mondania a filozófia előadásáról. A hazai természettudományos és ismeretterjesztő irodalom egyik legjelentősebb korabeli művelője. Esztétikai munkássága is jelentős. Petőfit pápai diákkorában hatékonyan támogatta. – F. m. Természettan (I – II., Pápa, 1838. Az MTA nagyjutalmát kapta 1843-ban); Népszerű égrajz (Pápa, 1838); Népszerű természettan (Pápa, 1843); A dráma hatása és literaturánk drámaszegénysége (Pest, 1843). – Irod. Török József: Emlékbeszéd T. L. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, III., Bp., 1885); T. L. emlékezete. Emlékünnepély születése századik évfordulója alkalmából (A dunántúli ref. egyházker. pápai főisk. ért. 1907 – 08).
