Telmányi Emil
Telmányi Emil (Arad, 1892. jún. 22. – Holte, Dánia, 1988. jún. 13.): hegedűművész. 1905-11-ben a bp.-i Zeneakad.-n Hubay Jenő (hegedű), Koessler János (zeneszerzés) és Herzfeld Viktor (kamarazene) tanítványaként végzett, s szerzett művészi diplomát. 1911-ben Berlinben kezdte hegedűművészi pályafutását; 1912-től már Európa-szerte ismert koncertező művész és kamaramuzsikus volt. Hírnevét különböző európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg. 1919-től mint opera- és hangversenydirigens működött külföldön, e minőségében 1927-ben mutatkozott be a bp.-i közönségnek. 1929 után saját (utazó) kamarazenekara élén dolgozott. 1919 óta Koppenhágában élt, de hosszú ideig szinte évente szerepelt Mo.-on is. 1940-69 között az århusi konzervatórium tanára volt. 1949-ben, J. S. Bach szólóhegedű-műveinek korhű előadásakor, az akkordjáték megkönnyítése céljából ívelt vonót készített (Bach-vonó), amely azonban nem azonos a Bach idejében használt barokk vonóval. A modern m. hegedűművészet egyik kimagasló képviselője, rendkívüli fantáziájú, elmélyült művész. Mindig a m. zene népszerűsítését szolgálta; Bartók Béla hegedűre írott műveinek meggyőző erejű tolmácsolója, nemzeti zenénk eredményes propagátora volt haláláig. – Irod. Af on musikers billedbog (Köbenhavn, 1978).
