Tessedik Sámuel
Tessedik Sámuel (Alberti, 1742. ápr. 20. – Szarvas, 1820. dec. 27.): ev. lelkész, író, haladó pedagógus, az alföldi mezőgazdaság gyakorlati fejlesztője. Pozsonyban, Sárospatakon és Debrecenben, majd német egy.-eken (Erlangen, Jena, Lipcse, Halle, Berlin) tanult, ahol megismerte a filantropisták pedagógiai irányát. Hazatérve Surányban, majd 1767-től haláláig Szarvason lelkész. A filantropisták eszméinek hatása alatt elsősorban a parasztság helyzetének javítására törekedett. 1780-ban parasztifjak képzésére alapított Gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági isk.-jában gyakorlati munkával kapcsolta össze a belterjes termelési módszerek elsajátítását. Új rendszerű iskolájában könyvtárt, tanműhelyt és tangazdaságot szervezett, amelyben tanítók és gazdatisztek oktatását is vállalta. 1791-ben országos tanügyi reformtervet terjesztett az ogy. művelődésügyi bizottsága elé, amelynek azonban – a többi reformjavaslattal együtt – érdemleges tárgyalására nem került sor. A szarvasi reakció – paptársa és a községi vezetők – isk. ja működését is megakadályozták. Anyagin nehézségek miatt az orsz. hírűvé vált intézményt 1806-ban végleg be kellett zárnia. Pedagógiai munkája mellett széles körű tevékenysége kiterjedt az Alföld – elsősorban Szarvas – életének minden területére. – Úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgó, a szántóföldi takarmánynövények termesztése és az istállózó állattenyésztés elterjesztésében. Kísérleteket folytatott a szikes területek javításával kapcsolatban, elsőként alkalmazta a meszes-márgás talajterítést (digózást). Meghonosította Mo.-on a lucernát, kezdeményező volt a gyümölcstermesztés, a méhészet, a selyemhernyótenyésztés terén, szakemberekkel taníttatta a selyemfonást, a gyapjúfonást és szövést. Tevékenysége kiterjedt az egészségügyi teendőkre, pl. tiszta ivóvíz biztosítása érdekében kutak fúrása; továbbá a parasztok táplálkozására, lakásviszonyaira, községrendezésre stb., de az árva- és szegényügy rendezésére is. A keszthelyi Georgikon, amelynek megszervezésében részt vett és amelynek 1817-től elnöke volt, meghívását is visszautasította és egész életét Szarvas, ill. az Alföld fejlesztésének szentelte. Emlékezetére a Magyar Agrártudományi Egyesület 1961-ben évenként kiosztásra kerülő Tessedik Sámuel-emlékérmet alapított. – F. m. A paraszt ember Magyarországban mitsoda és mi lehetne (Kónyi János fordítása; eredetileg 1784-ben németül jelent meg Pesten, Pécs, 1786); Önéletírása (magyar fordítása Zsilinszky Mihály, Pest, 1873 és Nádor Jenő, Szarvas, 1942); Szarvasi nevezetességek (ford. Nádor Jenő, 1938); Tessedik Sámuel válogatott pedagógiai művei (Szerk. és a bevezetést írta Vincze László, Bp.; 1956); Tessedik Sámuel kisebb írásai (Szerk. és a bevezetést írta Hanzó Lajos, Szarvas, 1960). – Irod. Nagy Lajos: T. S. élete és munkássága (Nyugat, 1937. 5. sz.); Vincze László: T. S. élete és pedagógiai munkássága (Ped. Szle, 1953. 5 – 6. sz.); Wellmann Imre: T. S. (Bp., 1954); Szabó Miklós: T. S. élete és munkássága (Bp., 1960); Nádor Jenő: T. írásainak címjegyzéke (tanulmánnyal, Agrártörténeti Szle, 1961. 2. sz.); Ballenegger Róbert – Finály István: A magyar talajtani kutatás története 1944-ig (Bp., 1962); Vincze László: T. S. oroszországi kapcsolatai (Köznevelés, 1964. 8. sz.).
