Thurzó Elek
Thurzó Elek (? , 1490 – ? , 1543. jan. 25.): helytartó. ~ János fia. Apja halála után a Fugger -~-társaság beltagjaként az udvarban képviselte a társaság érdekeit és Szatmári György védence lett. Mária kir.-né köréhez csatlakozott. Udvari emberként vett részt az 1515-i bécsi kongresszuson. 1517 – 20-ban körmöci kamaragróf, 1519-ben kir. titkár, 1521-ben főkamarás, 1522-ben kir. kincstartó, 1523 – 27-ben tárnokmester, 1525 – 26-ban kincstartó, 1527-től országbíró, 1532-től 1542-ig helytartó. Szatmári halála után patrónus nélkül maradt, s amikor a pénzromlást neki tulajdonították, majd a Fuggerekkel szemben országos mozgalom tört ki, ~t 1525-ben rövid időre börtönbe vetették. A pénzügyeknél is többet foglalkozott politikával és irodalommal (Valentin Eck 1519 – 25 között négy művét ajánlotta nak). Mohács után Mária kir.-nét kísérte Bécsbe és Ferdinánd jelöltsége mellett szállt síkra. Korábbi szerzeményei (1523: Vöröskő, 1524: Galgóc uradalma) mellé hatalmas birtokokat (Temetvény, Ozora, Trencsén) kapott, köztük a Szapolyai-vagyonból az annyira óhajtott Szepesvárt is. A hivatalnokoskodást nehezen bírta, lehetőleg vidéki birtokain tartózkodott, és 1542. nov.-ben betegsége miatt minden tisztségéről lemondott. Lőcsén a családi sírboltban temették el, sírköve fennmaradt.
