Thurzó János
Thurzó János (Lőcse, 1437. ápr. 30. – Nagybánya, 1508. okt. 10.): vállalkozó, körmöci főkamaragróf (1496 – 1507). ~ György lőcsei polgár és kereskedő fia. Rómában és Paduában papi pályára készült, de apja halála után átvette vállalatának vezetését. 1463-ban Krakkóban telepedett le, és rokonságba került a krakkói patríciusokkal. 1469-ben bányatermékek (ezüst-, réz- és ólomércek) értékesítésére vállalatot alapított Krakkóban. Kiváló műszaki érzékkel is rendelkezett. Kikémlelte a velencei rézolvasztók műhelytitkát, mellyel az ólomércekben levő rezet is sikerült kinyerni. 1475-ben az elvizesedett alsó-mo.-i bányavárosok bányáinak víztelenítésére újabb társaságot alapított. A víztelenítés céljára vízikerékkel meghajtott merítőművet, „Wasserkunst”-ot alkalmazott. 1490-ben megvette Corvin János bányabirtokait. 1491-től hitelek, bérlet és vétel útján megszerezte a bányavárosokban üzemen kívül álló bányákat és bérbe vette a besztercebányai rézbányákat. 1493-ban Velencében – a rézkereskedelem akkori központjában – ezüst-, réz- és ólombányáinak kihasználására fele haszonrészesedéssel szerződést kötött Fugger Jakab augsburgi bankárral. 1495-ben Besztercebányán rézkohót és hámort létesített. A ~ és Fugger család az üzleti kapcsolatokat kölcsönös házasságokkal is megerősítette. Később az Egyesült Magyar Kereskedelmi Vállalat megalapításával a Fugger és ~ családok kezébe került Közép-Európa, ill. Mo. ezüst-, ólomés réztermelésének legnagyobb része. A ~ – Fugger-szövetkezés volt a korai kapitalizmus első megjelenése, mely a munkásság nagymértékű kizsákmányolásával járt. Mindamellett ~ mint főkamaragróf támogatta az első bányaipari szociális intézmény, az ún. „körmöci bányaláda” létrehozását. – Irod. Wenzel Gusztáv: A Fuggerek jelentősége Magyarország történetében (Bp., 1882); Reinhardt, E.: J. T. v. B., Bürger und Konsul von Krakau in Goslar 1478 – 1496 (Beitr. Z. Gesch. A. Stadt Goslar S. Goslar a. H. 1928); Paulinyi Oszkár: A középkori magyar réztermelés gazdasági jelentősége (Károlyi emlékkv, Bp., 1933).
