Tiszay Andor
Tiszay Andor (Győr, 1900. júl. 5. – Bp., 1986. febr. 19.): író, rendező, művelődéstörténész, bibliográfus. 1918-ban egy évig orvosnak tanult; bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. 1919-ben a Vörös Hadseregben harcolt. Az 1920-as évek elején újságíró. 1924-27-ben külföldön, elsősorban Olaszo.-ban élt. Hazatérve részt vett a formabontó irodalmi és színházi mozgalmakban. Egyik alapítója Forgács Rózsi Kamaraszínházának, a Cikk-Cakk Estéknek, a Prizma elnevezésű mozgásművészeti előadásoknak. 1928-tól a KMP tagja. A 100% és a Világirodalmi Szemle munkatársa. 1929-től az Operaház segédrendezője, 1937-ben állásából baloldali magatartása miatt elbocsátották. A Vajda János Társ. tagja, rendszeres előadója. Darabjait a Magy. Rádió mutatta be, melynek rendezője volt. Szépirodalmi művei mellett fordításai és dalszövegei is jelentek meg. Az 1930-as évek végétől több ízben állították bíróság elé. 1945-től az Operaház főtitkára. 1946-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Színházi Gyűjteményének, 1961-es nyugdíjba vonulásáig bibliográfiai osztályának vezetője. Kiépítette az ajánló bibliográfiák széles körét, többnek összeállítója volt. Közreadta 1959-ben Szabó Ervin könyvtártudományi cikkeinek és tanulmányainak gyűjteményes kötetét. Lefordította J. Conrad és Poe regényeit, 1946-ban adta közre A néger is ember című antológiáját amerikai néger költők verseiből. – F. m. A bátor ember. Eltűnt a kabátom. Villámtréfák (Bp., 1932); Barbár bölcsességek (Bp., 1941); Jávai keselyűk (Bp., 1947); A Magyar Tanácsköztársaság röplapjai (Bp., 1959); A könyv a mi barátunk (Bp., 1962).– Irod. Szalai Imre: A Vajda János Társaság (Bp., 1975); Végh Ferenc: Beszélgetés a 75 éves Tiszay Andorral (Könyvtáros, 1975. 10. sz.).
