Torday Emil
Torday Emil (Bp., 1875. jún. 22. – London, 1931. máj. 9.): Afrika-utazó, néprajzi kutató. Isk.-it Bp.-en és Münchenben végezte. 1895-ben ment ki Belgiumba. 1900-ig Brüszszelben volt banktisztviselő. A belga állam szolgálatába lépett és Kongóba nevezték ki közigazgatási hivatalfőnöknek. 1900-tól 1904- ig az afrikai tavak vidékén, Katangában végzett kutatómunkát. 1905-től 1907-ig az angol Royal Anthropological Institute megbízásából folytatta kutatásait a Kongó déli mellékfolyóinak vidékén. 1907 – 09-ben a Kassai, Sankuru és Kwilu folyók mentén végzett antropológiai és nyelvészeti tanulmányokat, valamint néprajzi gyűjtést a British Museum részére. Nyolc afrikai nyelvet beszélt. Embertani és néprajzi megfigyelései úttörő jelentőségűek és a gyűjtött tárgyi anyag is páratlanul értékes. Egy 350 db-ból álló néprajzi gyűjteményt az MNM-nek is ajándékozott. Az afrikai éghajlat okozta betegségek aláásták egészségét. Az 1910-es évektől Londonban élt, a British Museumban dolgozott és több kötetben számolt be afrikai gyűjtőútjairól. – F. m. The Congo Free State (New York, 1908 – 09); Land and Peoples of the Kassai Basin (London, 1910); Bolyongások Afrikában. Három utazás az egyenlítő vidékén (Bp., 1923); Afrikai emlékek. Egy Afrikakutató naplója (Bp., 1924). – Irod. Halász Gyula: T. E. az afrikai balunda népek országában (Földr. Közl. Bp., 1911; Halász Gyula: T. E. emlékezete (A Földgömb 1932); Bendefy László: Magyar utazók Afrikában (Bp., 1934); Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai (Bp., 1936); Rockenbauer Pál: Nagy magyar világjárók (Népszabadság, 1963. nov. 17.).
