Torma Károly
Torma Károly (Kudu, 1829. dec. 10. – Porto d’Anzio, Olaszo., 1897, febr. 28.): régész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1861, r. 1881). ~ József fia. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1848-ban az erdélyi ogy.-en követi írnok, majd Bem alatt honvéd. A szabadságharc után Csicsókeresztúron főleg a régészetnek élt, amelybe apja már korán bevezette. A közeli Ilosván római castrumot ásott fel, Dácia történetéhez gyűjtött anyagot. 1863-ban a szebeni, 1865-ben a kolozsvári ogy.-eu követ, majd 1867-ig a pesti ogy.-en Deák-párti képviselő. 1867- től 1872-ig Belső-Szolnok vm. főispánja, majd 1875-ig ismét ogy.-i képviselő. 1876-ban a közjog tanára Kolozsváron, 1878-tól 1887-ig a pesti egy.-en a régészet tanára. Bp.-en Aquincum romjainak feltárásával (1879 – 87) és az aquincumi múz. megalapításával szerzett érdemeket. 1887-ben nyugalomba vonult és Róma környékén telepedett le. Közreadta többek között Rettegi György, gr. Gyulai Ferenc, Thököly Imre stb. naplóit, feljegyzéseit. – F. m. Adalékok észak-nyugati Dácia föld- és helyiratához (Pest, 1864); Repertorium Dácia régiség és felirattani irodalmához (Tört. Ért. Bp. 1880); Az aquincumi amphiteatrum északi fele (Tört. Ért. Bp., 1881). – Irod. Riedl Frigyes: T. K. (Akad. Ért. 1897); T. K. (Századok, 1897); Kuun Géza: Emlékbeszéd T. K.-ról (Déva, 1899); Riedl Frigyes Magyarok Rómában (Bp., 1900); Téglás Gábor: Emlékbeszéd T. K. r. t. felett (MTA Emlékbeszédek, XII., Bp., 1905).
