Tormay Cécile
Tormay Cécile (Bp., 1876. okt. 8. – Mátra háza, 1937. ápr. 2.): író. ~ Béla (1839 – 1906) leánya, ~ Géza testvére. Isk.-it Bp.-en végezte. 1904-ben a Virágfakadás c. lap munkatársa. 1911-ben jelent meg első regénye: Emberek a kövek között, melynek külföldön is sikere volt. A régi ház c. – a biedermeier kori Pest életét ábrázoló – nemzedékregényét az MTA Péczely-díjjal jutalmazta. 1919 után a Horthy-rendszer egyik reprezentáns írója lett és reakciós közéleti tevékenységet is folytatott. Bujdosó könyv c. regényében a Tanácsköztársaság időszakáról festett hamis képet. Szervezője és tevékeny tagja volt. 1920-ban alapított Magyar Nők Nemzeti Szövetségének. 1922-ben a Nyugat ellensúlyozására alapította a Napkelet c. jobboldali irodalmi folyóiratot. – F. m. Apód-szerelem (novellák, Bp., 1900); Apró bűnök (novellák, Bp., 1905); Emberek a kövek között (r., .Bp., 1911); A régi ház (r., Bp., 1914); Viaszfigurák (novellák, Bp., 1918); Álmok (novellák, Bp., 1920); Bujdosó könyv (r., I – II., Bp., 1921 – 22); Megállt az óra (novellák, Bp., 1924); Az ősi küldött (r., I – III., Bp:, 1934 – 37); Úti képek (Bp., 1935). – Irod. Lesznai Anna: T. C. (Nyugat, 1911); Horváth János: T. C. (Bpesti Szle, 1916); Hankiss János: T. C. (bibliográfiával, Bp., 1928); Móricz Zsigmond: T. C. (Nyugat, 1930); a Napkelet T. C.-száma (1937); Szerb Antal: T. C. (Nyugat, 1937.)
