Török Ferenc
Török Ferenc (Pécs, 1929. máj. 30. – Bp., 1981. szept. 3.): kémikus, egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora (1970). Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) végezte, 1951-ben vegyész, majd 1969-ben alkalmazott matematikus oklevelet szerzett. Tudományos munkáját az ELTE általános és szervetlen kémiai tanszékén Lengyel Béla akadémikus mellett kezdte meg, a szilícium-organikus kémia területén. 1951-1962 között tanársegédként, illetve adjunktusként, majd a tanszéken működő MTA kutatócsoport tudományos főmunkatársaként dolgozott. Kandidátusi értekezése a metil-sziloxánok egyensúlyi átrendeződésével foglalkozott, tudományos fokozatát 1960-ban kapta meg. 1972-ben nevezték ki egyetemi tanárrá. Érdeklődése a hatvanas évektől kezdve az elméleti kémia felé fordult, s megalakította a tanszéken belül az elméleti kémia kutatócsoportot. Kutatási tevékenysége a rezgési spektroszkópia egyes elméleti kérdéseinek tisztázására irányult. Akadémiai doktori értekezése a molekulák erőállandóinak paraméteres módszerrel való meghatározásáról szólt. Kiemelkedő eredményeket ért el a rezgési erőterek kvantumkémiai meghatározása terén, felfedezte az ún. erő-módszert. Munkásságának jelentős eredménye a kvantumkémiai oktatás megindítása hazánkban. – F. m. A molekulák és kristályok rezgéselméletének analóg vonásai (Bp., 1970); Elektronszerkezet számítása az initio kvantumkémiai módszerrel (Pulay Péterrel; Bp., 1971); Az atomok és molekulák kvantumelmélete (Kapuy Edével, Bp., 1975); Az atomok szerkezetének kvantumelmélete (Bp., 1980). – Irod. Csákvári Béla: Dr. Török Ferenc (Kém. Tan. XX. 5. szám. 129-30, 1981).
