Török Gábor
Török Gábor (Abrudbánya, 1902. jan. 17. – Bp., 1966. nov. 6.): vegyészmérnök, kutatóintézeti igazgató, Kossuth-díjas (1955), a kémiai tudományok doktora (1956). Oklevelet a bp.-i műegy. vegyészmérnöki karán szerzett (1926). 1926–27-ben a műegy. elektrokémiai tanszékén ösztöndíjas kutató volt. 1927-től 1941-ig a Krausz-Moskovits (később Mezőkémia Rt., majd Erjedésipari Vállalat) mérnöke, illetve ig. Több külföldi tanulmányutat tett. 1941–48-ban a műszaki egy.-en fizetéstelen adjunktus. Közben 1943-ban kutatásai alapján hozták létre Magyardiószegen az első hazai gyorsfagyasztó üzemet, melynek vezetője lett. 1947-ben irányításával indult meg a m. mirelit gyorsfagyasztó üzem működése; létrehozásához és gyártási technológiájának kidolgozásához alapvető kutatásokkal járult hozzá, melyek lehetővé tették nagyüzemmé fejlesztését. 1949-ben az Orsz. Közellátási Hivatalhoz helyezték át, és a tartósító és húsipari főosztály vezetője lett, majd közellátási tanácsos. Ugyanebben az évben megbízták az Orsz. Mezőgazdasági Ipari Kísérleti Intézet kutatóintézetté való átszervezésével s vezetésével. Az ebből 1959-ben megalakult Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet ig.-ja lett. Részt vett az egy.-i mérnökképzésben és a bp.-i Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum létrehozásában, ahol 1962-től a kémia tanszék vezetője volt. 1960-ban t. műszaki doktori címet kapott. Kutatásai az élesztőgyártás, a növényvédőszerek és tartósítóipari termékek gyártástechnológiájára terjedtek ki. Bevezette az erjedéses aceton- és butanolgyártást. A gyorsfagyasztás elméleti és gyakorlati kérdései, pektinkutatások, a biológiai anyagokban kötött víz szerepe, az élelmiszerek sugárenergiával való tartósításának problémáival foglalkozott. – F. m. A víz szerepe élelmiszereinkben (doktori disszertáció); A tartósítás alapelvei, célkitűzése és módszerei (Bp., 1959). – Irod. Spanyár Pál: T. G. (Központi Élelmiszer Kutató Intézet Közleményei, 1966); Gänger György: T. G. (Hűtőipar, 1967. jan.-febr.).
