Török Sándor
Török Sándor (Homoróddaróc, 1904. febr. 25. – Bp., 1985. ápr. 30.): író, Baumgarten díjas (1933), József Attila-díjas (1974). Tanulmányait Brassóban, Fogarason végezte, majd a középiskolát abbahagyva a legkülönbözőbb fizikai munkákból tartotta fenn magát. A Renner bőrgyárban gépszíj gyártó vizsgát tett, Kolozsvárott rövid ideig kórista volt és színész a Magyar Színháznál, végül 1923-tól az Ellenzék, 1924-től az Újság, 1925-től a Temesvári Hírlap munkatársa, 1929-től a Szegedi Napló felelősszerk.-je, 1931-től Bp.-en a Magyarság, ill. az Újság munkatársa. 1945-1948-ig a rádió Ünnepi levelek c. sorozatát szerk., mely betiltásáig a világ vezető tudósait, művészeit szólaltatta meg. 1951-től a Tankönyvkiadó szerk.-je, 1959-1966-ig a Család és Iskola c. lap felelős, majd főszerk.-je. 1938-ban a Petőfi Társaság tagjává választották. Aranytollal tüntették ki (1984). – F. m. Szegény embert még az ág is húzza (r., Bp., 193 5); Valaki kopog (r., Bp., 1937); Örök vasárnapok (1939); Életed kész regény (r., Bp., 1946); A hazug katona (r., Bp., 1957); A legkisebb isten (r., Bp., 1966); Test és lélek (Bp., 1970); Egy kis kertet szerettem volna (Bp., 1979); Az Isten mosolya (esszék, Bp., 1984); Ifjúsági regényei: Kököjszi és Bobojsza (Bp., 1939); Gilikoti (Bp., 1945); Csilicsala csodái (Bp., 1956).– Irod. Tábor dám: T. S. titkai (Élet és Irod., 1970. 35. sz.); Tóth Eszter: A varázsló. Csilicsala három csodája (irodalmi forgatókönyv Bp., 1970); Horgas Béla: T. S. (Látogatóban, Bp., 1971); Tábor Ádám: Köszönet T. S.-nak (Élet és Irod., 1974. 8. sz.) Balázs Mihály: T. S. (Balázs Mihály: Írók, képek, Bp., 1975); Zay László: T. S. (Magy. Nemzet, 1978. dec. 3.); „Ilyenek voltunk, ilyenek is…” (Szenes Sándor interjúja T. S.-ral Kritika, 1985. 7. sz.).
