Tőry Emil
Tőry Emil (Pest, 1863. ápr. 17. – Bp., 1928. máj. 31.): építész. A bp.-i műegy.-en szerzett oklevelet 1887-ben, majd Berlinben és Párizsban képezte magát tovább. Hazatérve építészeti irodát nyitott. 1897-től a bp.-i műegy. magántanára, 1906-tól rk. tanára. Számos hazai és külföldi tervpályázaton nyert díjat. 1908-tól Pogány Móriccal társulva több nagyszabású épüleret tervezett: torinói világkiállítás m, háza (Györgyi Dénessel is, 1911); a volt Adriai Biztosító székháza (Erzsébet tér, ma Engels tér 9 – 10., 1912 – 18), amely az eklektikából kibontakozó korszerű m. építészet egyik első alkotása; stb. Közös tervükkel megnyerték a Nemzeti Színház pályázatát. Építészeti szakirodalmi munkássága is jelentős. – F. m. Marcus Vitruvius Pollio theoriaja az antik szentélyekről (Bp., 1896); A görög építőművészet története az Ókorban (Bp., 1904); A római építőművészet szerkezet- és alaktana (Bp., 1904); Andrea Palladio szerepe az építőművészet történetében (Bp., 1905); Róma antik építőművészete (Bp., 1905); Újabb építkezések Németországban (Bp., 1905); Michelangelo mennyezetképe a római Sixtus kápolnában (Bp., 1912); Néhány szó a műegyetemi építészoktatás reformjához (Bp., 1919). – Irod. Lendvay Károly: Modern építőművészeti törekvések. T. és Pogány (Magy. Építőműv. 1912); Lyka Károly: T. E. (Magy. Művészet, 1928.)
