Tóth Ferenc
Tóth Ferenc (Topolya, 1940. júl. 25. – Bács, 1980. okt. 9.): jugoszláviai magyar költő, néprajzkutató. Az újvidéki egy.-en szerzett tanári oklevelet, majd szülővárosában lett középiskolai tanár, később az újvidéki Hungarológiai Intézet kutatója. 1961-ben Újvidéken jelent meg Ősztől tavaszig c. verseskötete, ezt követték Vörös madár (Újvidék, 1966), Halál a síkban (Újvidék, 1970) és Csontomiglan-csontodiglan (Újvidék, 1980) c. kötetei. Verseiben kezdetben a klasszikusok követőjének bizonyult, későbbi költészetét a népi mítoszok világa ihlette. Jób c. drámáját a szabadkai Népszínház m. együttese mutatta be. Áramkorlátozás c. színpadi műve 1971-ben az Új Symposionban, A kígyófiú titka c. mesejátéka 1977-ben a Hídban jelent meg. Kálmány Lajos nyomában (Újvidék, 1975) c. értekezése és Topolya és környéke népballadái (Újvidék, 1981) c. műve az észak-bánáti népballadákkal foglalkozott. Autószerencsétlenség áldozata lett. – Irod. Bori Imre: In memoriam T. F. (7 Nap, 1980. 42. sz.); Kenyeres Kovács Márta: T. F. (Üzenet, 1980. 11. sz.); Pomogáts Béla: Búcsú egy költőtől (Jelenkor, 1981. 3. sz.); Pastyik László: T. F. Bio- bibliográfia; Vajda Gábor: T. F. (Híd, 1981. 1. sz.).
