Trócsányi György
Trócsányi György (Sárospatak, 1896. márc. 29. – Bp., 1973. júl. 5.): könyvtáros, társadalomtudományi szakíró, műfordító. ~ Dezső és ~ Zoltán testvére. A bp.-i tudományegy. jogi karán végzett. A K-i fronton harcolt (1915–17), orosz hadifogoly volt (1917–21), s ezt az időt felhasználta orosz nyelvtudása tökéletesítésére. 1922-ben doktorált, ösztöndíjasként Párizsban és Berlinben tanult (1929–30). Társadalomtudományi és könyvtárügyi tanulmányokat írt, Szombatfalvy Györggyel a Társadalomtudomány szerk.-je (1943–44). 1921-től az ogy.-i Könyvtár munkatársa, 1945-től főig.-ja volt. 1949-ben nyugdíjazták. Ezután számos szépirodalmi és irodalomtörténeti munkát fordított oroszból, köztük A dekabristák emlékiratait (Bp., 1954), nyolc életrajzi tanulmányt Az orosz irodalom klasszikusai (Bp., 1956) c. műben, továbbá Szaltikov-Scsedrin: Külföldön (Bp., 1951), Goncsarov: A „Pallada” fregatt (Bp., 1952), Scserbina: Alekszej Tolsztoj (Bp., 1952), Danyilin: Maupassant (Bp., 1953), Jelizarova: Balzac (Bp., 1953), Bobrova: Mark Twain (Bp., 1953) c. műveit. – Irod. T. Gy. (Könyvtáros, 1973. 9. sz.).
