Ubrizsy Gábor
Ubrizsy Gábor (Ungvár, 1919. szept. 23. – Bp., 1973. máj. 25.): mikológus, herbológus, c. egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1965, r. 1973), Kossuth-díjas (1951), A debreceni tudományegy. bölcsészkarán biológia–földrajz–kémia szakos diplomát szerzett (1941) és itt kezdett dolgozni Gulyás Antal irányításával. Rövid időre a kolozsvári egy.-re került, 1949-ben a Növényegészségügyi Intézet munkatársa, s részt vett annak Növényvédelmi Kutató Intézetté való szervezésében, melynek 1969-ig ig.-ja, majd 1969-től tudományos tanácsadója volt. Számos bel- és külföldi társaság, így 1955-től a Centre International des Antiparasitais (1964-től elnökségi) tagja, 1960-tól az European Plant Protection Organization szakértője, 1966-tól az European Weed Research Council elnökségi tagja, 1968-tól az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Mikológiai Szakosztályának elnöke, 1971-től a British Mycological Society tagja. Fő kutatási területe a növénykórtan; a mikológia, főleg a nagygombák ökológiája és cönológiája, a mikrogombák rendszere; a gyomnövények ökológiája és cönológiája, az integrális növényvédelem. Nemzetközi tekintélyét bizonyítja a róla elnevezett több gombafaj és nemzetség. Utolsó éveiben herbológiai és környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozott. Munkásságának elismeréséül több kitüntetést kapott. A „Clusius-emlékérem” és „diploma” (1971) tulajdonosa. – F. m. A növényvédelem gyakorlati kézikönyve (Bp., 1951, 1953, 1960); Magyarország kalapos gombái (Bp., 1951); Növénykórtan (Bp., 1952, 1965); Magyarország nagygombái (Bp., 1953); Vegyszeres gyomirtás (Bp., 1958, 1962); Mezőgazdasági mykológia (Bp. 1968); Növényvédelmi Enciklopédia (Bp., 1968); A vegyszeres gyomirtás gyakorlata (Gimesi Antallal, Bp., 1969); Peszticidek – áldás és átok? (Bp., 1969). – Irod. Soó Rezső: U. G. (Magy. Tud., 1973. 10. sz.); U. G. (Növénytermesztés, 1974. 1. sz.); U. G. (Erdőgazdaság és Faipar, 1973. 7. sz.); U. G. (Növényvédelem, 1973. 6. sz.); U. G. (Búvár, 1973. 5. sz.).
