Ujfalvy Sándor
Ujfalvy Sándor (Kackó, 1792 – Kolozsvár, 1866. júl. 16.): földbirtokos, vadászati szakíró, emlékíró. Kolozsvárt jogot hallgatott, 1813-ban joggyakornok a marosvásárhelyi táblánál. 1814-től 1819-ig a bécsi udvari kancellárián tisztviselő, közben az egy.-en is előadásokat hallgatott. 1819-től Szolnok-Doboka vm.-i birtokán gazdálkodott. A reformeszmék híve volt. 1841-től leginkább Kolozsvárt lakott. 1841-ben a kolozsvári, 1848-ban a pesti ogy.-en királyi meghívásra vett részt. Az 1848 – 49-es szabadságharc alatt Kolozsvárt tevékenykedett. 1854 – 1855-ben megírt emlékiratai egyik értékes forrásai a reformkori és negyvennyolcas idők m. társadalmi és irodalmi életének. 1858-ban felesége halála után Pestre költözött, hol a Bérczy Károly szerk. Vadász és Verseny Lap munkatársa lett. 1862-től Kolozsvárt lakott. 1865-ben részt vett a pesti ogy.-en. Betegsége és magára maradottsága miatt öngyilkos lett. 1865-ben kelt végrendeletében vagyonát a kolozsvári Nemzeti Színházra hagyta. – F. m. Emlékiratai (sajtó alá rendezte Gyalui Farkas, Kolozsvár, 1941; II. kiadás: sajtó alá rendezte Jékely Zoltán, Bp , 1955). – Irod. Bérczy Károly: U. vadász jellemrajza (Vadász és Verseny Lap, 1863); Balogh Artúr: Egy híres erdélyi vadász a múlt században (Vadászlap, 1917); Gyalui Farkas: Letűnt világ (U. S. életregénye, Kolozsvár, 1940); Belia György: U. S. (Irod. tört. 1956.)
