Unger Ernő
Unger Ernő (Arad, 1900. jan. 17. – Bp., 1968. máj. 28.): karnagy, zeneszerző, zongoraművész. A bp.-i Zeneak.-n végezte tanulmányait, Szendy Árpádnál zongoraművészi, Koessler Jánosnál zeneszerzői diplomát szerzett. 1922-től tanított a karnagyképző tanszakon, oktatott és az operaházi vizsgaelőadások állandó karnagya volt. 1923-tól a bp.-i Hangverseny-Egyesület karnagya. Megszervezte a főisk. operaelőadásait. Bp.-en először ő mutatta be Mozart Cosi fan tutte c. operáját (1923, ősbem.). A főisk.-n sorozatosan rendezett opera-kamaraelőadásokat, ezeken először kerültek bemutatásra Cimarosa és Mozart vígoperái (1925–30). Ugyanebben az időszakban a M. Rádió Szimfonikus Zenekara és a Margitszigeti Szimfonikus Zenekar karnagyaként is működött. 1948-ban mint a Zeneművészeti Főisk. operatanszakának tanára betanította és vezényelte Kodály Zoltán Háry János és Székelyfonó c. dalműveit Miskolcon, Győrött, Diósgyőrött, Sárospatakon és Egerben (ősbem.). 1950–52-ben a Győri Filharmonikusok és a Diósgyőri-Vasgyár szimfonikus zenekarának karnagya volt. 1957-től nyugdíjba vonulásáig (1960) a bp.-i Zeneművészeti Főisk. tanára volt. Több kiváló operaénekest és karmestert nevelt. Első felesége Szabó Lujza operaénekesnő, második felesége Miklóssy Irén operaénekesnő. – F. m. Petőfi (opera, bem. 1944. márc. 14.); Hungaria (szimfónia); Zongoraverseny Liszt Ferenc emlékének; Magyar variációk (énekre és zenekarra); Romantikus Koncert (gordonkára és zenekarra). – Irod. A. I.: Gábriel Ferenc és U. E. halálára (Muzsika, 1968. 7. sz.).
