Vachott Sándor
Vachott Sándor (Gyöngyös, 1818. nov. 17. – Pest, 1861. ápr. 9.): költő, író, ügyvéd, az MTA l. tagja (1843); Vahot Imre bátyja. Kezdetben az ún. almanach-költészet művelője, majd Bajza és Petőfi hatására a reformeszmék énekese. 1838-ban Nógrádban jurátus, utóbb Pestre jött s 1841-ben letette az ügyvédi vizsgát, de csak az irodalommal foglalkozott. 1842-ben a Kisfaludy Társ. tagja, 1845-ben megnősült, felesége Csapó Mária írónő volt. 1848-ban Kossuth titkára, emiatt a szabadságharc bukása után elfogták, de 1850 ben kiszabadult. 1852-ben forradalmi tevékenységgel vádolva és Sárosi Gyula rejtegetése miatt elfogták s több hónapi börtönre ítélték, amelyet az Újépületben, Pesten töltött. A börtönben megőrült, s Pesten a Schwartzer-féle elmegyógyintézetben halt meg. – F. m. Vachott Sándor versei (Pest, 1846); Báthory Erzsébet (történeti beszély, Pest, 1847); Vachott Sándor összes költeményei (kiadta Vahot Imre, Pest, 1856); Vachott Sándor költeményei (Pest, 1869). – Irod. Arany János: Nekrológ (Szépirod. Figyelő, 1861); Váczy János: V. S. élete és költészete (Figyelő, 1884); Ágner Lajos: V. S. élete és költészete (Bp., 1901); Alszeghy Zsolt: V. S.-ról (Gyöngyösi Kalendárium, 1913); Gyulai Pál: V. S. (Bírálatok, cikkek, tanulmányok, Bp., 1961) Stiller Kálmán: A két Vachott neve (A gyöngyösi gimn. ért. 1962 – 63).
