Vadnai Károly, Vadnay
Vadnai Károly, Vadnay (Miskolc, 1832. ápr. 28. – Bp., 1902. júl. 27.): író; újságíró, az MTA tagja (l. 1872, r. 1900). Miskolcon tanult. 1848-ban beállt honvédnek. Világos után egy ideig bujdosott, majd besorozták az osztrák hadseregbe. Hazatérése (1851) után Pesten írói és újságírói munkásságot folytatott. 1856 – 64 közt a Hölgyfutár, 1864-től 1892-ig (Tóth Kálmánnal) a Fővárosi Lapok szerk.-je. 1876-tól a Kisfaludy és a Petőfi Társ. tagja, 1878-tól a Magyar Írók Segélyegylete titkára. – F. m. A kis tündér (r., Pest, 1860); Eszter a szép kardalnoknő (r., Pest, 1861); Elmúlt idők (Bp., 1886); Éva leányai (elb., Bp., 1892); Immaculata grófné (r., Bp., 1896); Irodalmi emlékek (Bp., 1905); Elbeszélések (Bp., 1906). – Irod. Vargha Gyula: Beszéd V. K. koporsójánál (A Kisfaludy Társ. Évl. 1902 – 03); Berczik Árpád: Emlékbeszéd V. K. r. tag felett (MTA Emlékbeszédek, XIV., Bp., 1909); Badics Ferenc: Emlékezés V. K. r. tagra születése 100. s halála 30. évében (MTA Emlékbeszédek, XXI., Bp., 1933); Bolgár Zsuzsa: V. K. (Győr 1934.) – Szi. Krúdy Gyula: Hét bagoly (r., Bp., 1922).
