Vághidi Ferenc
Vághidi Ferenc (Bp., 1904. márc. 12. – Bp., 1945. jan.): író, újságíró. Bölcsészeti tanulmányait Párizsban és Bécsben végezte. Azután újságíró lett, a Szép Szó c. lap belső munkatársa, de rendszeresen írt cikkeket a Népszavába is. A nyilasok 1944–ben elhurcolták, majd kivégezték. Antifasiszta cikkeiben a demokratikus átalakulás mellett szállt síkra. Regényeiben kora francia regényíróinak hatása tükröződik. – F. m. Valaminek történnie kell (r., Bp., 1934) . Házasságtörők (r., Jakobi Edittel, Bp., 1936); A dynamit regénye (Nobel Alfréd regényes életrajza, Bp., 1937); Páris és környéke (Bp. 1939); Nostradamus élete és jövendölései a XX. századra (Bp., 1940); Nyersanyag és pótanyag (tanulmány, Bp., 1940); Wellington (életrajzi r., Bp., 1942); Állapota aggasztó (r., Bp., 1943); Irod.: Bóka László: „S két szó között a hallgatás…” (Bp. 1970).
Vághy Ferenc, Wagner (Sopron, 1776. ápr. 7. – Matzleinsdorf, Ausztria, 1862. ápr. 23.): törvény- és jogtudós, az MTA ig. tagja (1831). Sopron város polgármestere volt. 1840-től a kir. váltó-feltörvényszék bírája, 1842-től 1848-ig a hétszemélyes táblánál ülnök. Később a bécsi legfőbb törvényszék bírája lett. – F. m. Magyar váltójogi kérdések (Pest, 1841). – Irod. V. F. (MTA Almanach, 1863).
