Vajda Ernő
Vajda Ernő (Bp., 1889. dec. 28. – Bp., 1980. febr. 25.): ügyvéd, botanikus, fotóművész, érdemes művész (1980), Reismann Marian férje. 1908-12 között egy.-i tanulmányait párhuzamosan végezte a bp.-i Kir. Magy. Tudományegy. Jogi, ill. Bölcsészkarán. Mint jogász sikeresen képviselte a család és az állam érdekeit Bartók Béla hagyatéki eljárása során. 1918-77 között folytatott ügyvédi gyakorlata mellett az MTA Botanikai Kutató Intézetének is dolgozott a természettudományos fotódokumentációt nemzetközileg elismert művészi fokra fejlesztette. Publikációs tevékenységet folytatott mind a botanika, mind a fotográfia területén. Alapító tagja a Magy. Fotóművészek Szövetségének, 1963-68 között elnöke. Munkásságát 1965-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség EFIAP kitüntetéssel ismerte el. – Kiállításai: „Virágok, fák, tájak” (Bp., 1964); „Öreg fák” (Bp., 1969); „Sziklákon, kövek között” (Bp., 1976); „Változatok öt témára” (Bp., 1977); Emlékkiállítás (Bp., 1980).– F. m. A magyar növényvilág képeskönyve (Bp., 1956, ua. angol, német és orosz nyelven, (Bp., 1957); Pflanzenfotografie (Halle-Bp., 1960); Fák, ligetek, erdők (Bp., 1962); Visionen eines Botanikers (Drezda, 1971); Sziklákon, kövek között (Bp., 1977). – Irod. Reismann Marian: Margitsziget (Fotóalbum) (Bp., 1964); Devecseri Gábor: Öreg fák (Bp., 1969); Fotó Vajda (Bp., 1971); Kass János: Kidőlt a tölgy (Élet és Irod. 1980. márc. 1.); Kincses Károly: Kérlelhetetlen humanitás (Fotóművészet, 1987. 4. sz.).
