Vajda György
Vajda György (Bp., 1908. nov. 18. – Párizs, 1981. okt. 7.): arabista, hebraista történész, eszmetörténész. Közép- és felsőfokú tanulmányait a Ferenc József Orsz. Rabbiképző Intézet növendékeként kezdte, majd a párizsi Séminaire Israélite hallgatójaként folytatta, és 1928-ban fejezte be. 1931-ben lépett tanári pályára. 1937-től az École Pratique des Hautes Etudes előadója, 1954-től tanulmányi ig.-ja. 1940-től az Institut de Recherche et ďHistoire des Textes intézményében az arab és héber tanulmányok ig.-ja. Kutatói és oktatói tevékenysége mellett 1950-től a nagymúltú Revue des Études Juives c. folyóirat szerk.-je. 1970-től az Université de la Sorbonne Nouvelle professzora. Kutatásai révén a zsidó-arab kapcsolatok legrangosabb tudósává vált. Szövegkiadásaival, fordításaival, monográfiáival nagymértékben vitte előre a karaizmus, a középkori zsidó és arab filozófia, valamint a kabbala kutatását. – F. m. Introduction à la pensée juive du Moyen Âge (Paris, 1947); La théologie ascétique de Bahya ibn Paqüda (Paris, 1947); Index general des manuscrits arabes musulmans de la Bibliothèque Nationale (Paris, 1953); Juda ben Nissim ibn Malka, philosophe juif marocain (Paris, 1954); ĽAmour de Dieu dans la théologie juive dui Moyen Âge (Paris, 1957); Isaac Albalag, averroiste juif, traducteur et annotateur ďal- Ghazali (Paris, 1960); Recherches sur al philosophie et le kabbale dans la pensée ju ive du Moyen Âge (Paris-La Haye, 1962); Le Commentaire ďEzra de Gerone sur le Cantique. des Cantiques. – Irod. Vajda György: Önarckép (MIOK Évkönyv, 1981-82); Scheiber Sándor: V. Gy. (Új Élet, 1981. dec. 1.); G. Napon: G. V. (Président de la Société des Études Juives, Revue des Études Juives, CXL. 1981); A., Caquot: G. V. (Journal Asiaitique, CCLXX., 1982, 3-4.); A. Altmann: G. V. (Proceedings of the American Academy for Jewish Research, Vol., L., 1983).
