Vajda Péter
Vajda Péter (Vanyola, 1808. jan. 20. – Szarvas, 1846. febr. 10.): költő, pedagógus és természettudós, az MTA l. tagja (1837). Sopronban és Győrben tanult, majd a pesti egy.-en orvosnak készült, de a kolerajárvány idején (1831) egy diáktüntetés szervezésének vádja miatt eltávolították az egy.-ről. Évekig írásaiból és szerkesztői munkából élt, 1833-ban, 1838-ban a Hasznos Mulatságok segédszerk.-je, közben 1834-ben Lipcsében megindította az első m. ismeretterjesztő folyóiratot, a Garasos Tárt; 1838-ban Kunoss Endrével megindította a Természet c. folyóiratot. Számos természettudományos művet írt és fordított. Ő fordította magyarra Cuvier állattanát is: Az állatország fölosztva alkotása szerint… (I. Buda, 1841). 1842-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett; 1842-ben a Természettudományi Társ. első titkára volt, de kilépett onnan, amikor a társ. felvette a „királyi” jelzőt. 1835-től Pesten, 1843-tól Szarvason volt tanár. Szarvason dalnapokat szervezett; az iskolában mondott, plebejus demokrata nézeteit összefoglaló Erkölcsi beszédei miatt a kormány vád alá helyezte. – F. m. Pesti levelek (I – II., Kassa, 1835 – 37); Tapasztalt mehészgazda (Kassa, 1835); Növénytudomány (Pest, 1836); Joguz vagy a honkereső (dráma, Pest, 1836); szinte beszédek (Pest, 1837); Tárcsai Bende (r., I – III., Pest, 1837); Dalhon (versek, elb. I – IV., Pest, 1839 – 44); Buda halála (dráma, Pest, 1867); Erkölcsi beszédei (Kiadta Kemény Gábor, Bp., 1931); Költemények prózában (Válogatta és rendezte Miklós Róbert, Bp., 1958). Válogatott művei Lukácsy Sándor kiadásában Fenyő István bevezetőjével (Veszprém, 1972). – Irod. Széchy Károly: V. P. élete és művei (Bp., 1892); Szinnyei Ferenc: V. P. novellái (Bp., 1921); Tordai György: V. P., a Társulat első titkára (Természet és Társadalom, 1956. 3. sz.); Hegedüs András: V. P. (Ped. Szle, 1958); Hanzó Lajos: V. P., a magyar tudományos ismeretterjesztés úttörője (Élet és Tudomány, 1958. 44. sz.); Hanzó Lajos: V. P. (Békéscsaba, 1958); Lukácsy Sándor: V. P. (Irod. tört. Közl. 1961); Fenyő István: Egy arc a reformkorból (Horizont, 1989). – Szi. Petőfi Sándor: V. P. halálára (vers, 1846).
