Vajkai Aurél, Wagenhuber
Vajkai Aurél, Wagenhuber (Kolozsvár, 1903. máj. 14. – Bp., 1987. nov. 29.): etnográfus, a történelemtudományok kandidátusa (1959), A Pázmány Péter Tudományegy. Orvosi Karán szerzett oklevelet (1927). Figyelme a népi művelődés, a paraszti kultúra felé fordult. Előbb Veszprémben, majd Keszthelyen volt múzeumi gyakornok, életmódkutatással foglalkozott. 1939-ben a bp.-i Néprajzi Múz.-ban dolgozott. Folklorista pályáján Palotay Gertrud, Győrffy István, Bátky Zsigmond és Visky Károly irányította. 1942-ben rövid ideig Kolozsvárott az Erdélyi Tudományos Intézetben Szabó T. Attila munkatársa volt. 1942-45-ben a Magyarságtudományi Intézetben, 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézetben tanár. 1946-tól 1948-ig a Pázmány Péter Tudományegy.-en volt előadó a néprajzi tanszéken. 1949-ben Veszprémbe költözött. Ő vetette meg a veszprémi Bakony Múz. alapját (1949). A Múz. ig.-ja 1955-ig, 1955-től 1965-ig, nyugdíjazásáig tudományos osztályvezető. Különösen vonzotta a népi orvoslás, a népi építkezés témája, ezekről számos cikke, tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban, napilapokban, irodalmi- és hetilapokban. – F. m. Adatok a Felföld népi orvoslásához (Bp., 1937); Adatok a népi orvosláshoz a Bakony-Balaton vidékén (Bp., 1939); Cserszegtomaj (Bp., 1939); Népi orvoslás a Borsavölgyében (Kolozsvár, 1943); A magyar népi építkezés és lakás kutatása (Bp., 1948); A Balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századtó (Bp., 1957); A Bakony néprajza (Bp., 1959); Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Balatonmellék (Bp., 1964); Balaton (Bp., 1967, több kiadásban); Nagyvázsony (Veszprém, 1970). – Irod. Matyikó Sebestyén József A Balaton-mellék néprajztudósa. V. A.-ról (Somogyi Honismeret, 1986. 1. sz.); Schultheisz Emil: V. A. (Orvostörténeti Közl., 1987); S. Lackovits Emőke: Búcsú V. A.-tól (Néprajzi Hírek, 1987. 2. sz.); Balassa Iván: V. A. (Ethnographia, 1989. 1-4. sz.).
