Vajta László
Vajta László (Bp., 1920. ápr. 14. – Bp., 1979. máj. 23.): vegyészmérnök, Kossuth-díjas (1957), egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1973). Érettségi után a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egy.-en 1942-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett. Közben elvégezte a müncheni műegy. külföldi mérnökhallgatók részére szervezett nyári főiskoláját. 1941-42-ben a műegy. Szervetlen Kémiai Intézetében kisegítő tanársegédként alkalmazták, majd diplomája megszerzése után a Shell Kőolaj Rt. (később Csepeli Kőolajipari Vállalat) munkatársa lett, először mint laboratóriumi, később mint üzemmérnök, majd ig. h. főmérnök 1942-től 1951-ig. 1951 és 1953 között a Bánya- és Energiaügyi Min. Ásványolaj-feldolgozóipari Főosztály h. vezetője. 1953-tól 1954-ig a MASZOLAJ-nál (Magy.-Szovjet Olajipari Rt.) volt főmérnök, majd 1954-től 1957-ig a Vegyipari és Energiaügyi Min.-ban főosztályvezető-h. 1957-től haláláig az Orsz. Kőolaj és Gázipari Tröszt vezérig. h. volt. 1948-tól meghívott előadóként oktatott a Bp.-i Műszaki Egy.-en, 1951-ben a Veszprémi Vegyipari Egy.-en lett egy.-i docens. 1959-től a Bp.-i Műszaki Egy.-en oktatott, 1962-től egy.-i tanár. 1956-ban a kémiai tudományok kandidátusa, 1960-ban a kémiai tudományok doktora fokozatot szerezte meg. Mo.-on először foglalkozott a kenőolajok szelektív adszorpciós vizsgálatával. A nagylengyeli kőolaj megjelenésével kidolgozta a közvetlen desztillációval történő keménybitumen-gyártást. A különleges melegítési feladatokhoz új típusú csőkemencét talált fel és dolgozott ki. Új hajtóanyagok kikísérletezésével kiszélesítette az orsz. motorhajtóanyagbázist. Jelentős eredményeket ért el a radioaktív sugárzási energiának a szénhidrogén-reakciók elősegítésére történő felhasználásában, a kőolajfeldolgozó gyárak energetikai rendszerének elemzésében. Vezetése alatt épült fel a Zalai Kőolajipari Vállalat, bővült a Komáromi Kőolajipari Vállalat, megépült a Dunai Kőolaj ipari Vállalat jelentős része. Az MTA Kémiai Tudományok Osztályának 1970-től tanácskozó, 1973-tól l. tagja, 1977-től elnökh.-e volt. Tagja az Orsz. Műszaki Fejlesztési Bizottságnak megalakulásától. A Magy. Kémikusok Egyesülete Kőolajfeldolgozási és Petrolkémiai Szakosztályának elnöke. Az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület Olaj tüzelési Szakosztályának 1965. évi megalapításától elnöke, az UNESCO Man and Biosphere és a Société de Chimie Industrielle nemzeti bizottságainak tagja. 1969-ben a Segner János András-díj aranyfokozatát, 1971-ben Pfeiffer Ignác-díjat kapott.
