Vályi Gyula
Vályi Gyula (Marosvásárhely, 1855. jan. 25. – Kolozsvár, 1913. okt. 13.): matematikus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1891). Kolozsvárott 1877-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Két évig ösztöndíjjal a berlini egy.-en tanult; itt kezdte meg önálló kutatásait. 1881-ben Kolozsvárott egy.-i magántanár, 1884-ben az elméleti fizika, majd az elemi mennyiségtan professzora. 1911-ben meggyengült látása miatt nyugdíjazását kérte. Tudományos munkássága az analízis, a geometria és a számelmélet területére vonatkozik, elévülhetetlen érdemeket szerzett Bolyai János Appendixének megismertetése terén. Kevés, de jelentős munkái főként a Mathem. és Term. Tud. Értesítőben és a Crelle Journalban jelentek meg. – F. m. A másodrendű partialis differentialis egyenletek elméletéhez (doktori értekezés, Kolozsvár 1880). – Irod. Tangl Károly: Emlékbeszéd (Akad. Ért. 1913. évf.); Réthy Mór: V. Gy. l. tag emlékezete (MTA Emlékbeszédek, XVII., Bp., 1915); Obláth Richárd: V. Gy. (Matem. L. 1956. 7.)
