Váradi Antal
Váradi Antal (Závod, 1854. máj. 2. – Bp., 1923. márc. 5.): író, újságíró, N Aranka apja. A bp.-i egy.-en szerezte meg a tanári oklevelet. Egyidejűleg színiisk.-ba is járt; 1875-től 1895-ig középisk. tanár. Emellett tanított a színiisk.-ban, 1898-tól annak ig.-ja, 1895-től a Nemzeti Színház dramaturgja. 1906-ban vonult nyugalomba. Fiatal korában rendszeresen írt a Bolond Miskába, novellákat, tárcákat és színikritikákat közölt több más lapban. 1893-tól haláláig szerk. az Ország-Világot. Drámákat, verseket, regényeket írt, több kötetnyi emlékezése is megjelent. A Petőfi Társ.-nak 1876- tól, a Kisfaludy Társ.-nak 1889-től tagja. Lefordította Goethe Faustjának második részét. – F. m. Költemények (Bp., 1875); Iskarióth (dráma, Bp., 1876, 1874-ben MTA jutalmat nyert); Tamora (dráma Bp., 1879); A tőr (vígjáték, Bp., 1880); Huszonöt év. A színművészeti akadémia fejlődése 186489 (Bp., 1889); Emlékeim (Bp., 1904); Képek a magyar író és színészvilágból (Bp., 1911); Följegyzések életem sorából (Bp., 1912); A régi Pest emlékeiből (Bp., 1921); Színészhistóriák (Bp., 1922). – Irod. Schöpflin Aladár: V. A. (Nyugat, 1923. I.); Petri Mór: Emlékezés V. A.-ról (Bp., 1926); Zilahy Lajos: Megemlékezés V. A.-ról (A Kisfaludy Társ. Évl. 1924 – 28); Péterfy Károly: V. A. (Bp., 1928); Mándi Márta: V. A. (Bp., 1934); Császár Elemér: V. A., a költő (Koszorú, 1936).
