Várdai Béla
Várdai Béla (Németszentmihály, 1879. júl. 1. – Bp., 1953. febr. 23.): irodalomtörténész, esztéta. A bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1904-től gimn. tanár, majd ig. Bp.-en. 1923-tól a Katholikus Szemle társszerk.-je. A folyóiratokban számos, konzervatív és katolikus szemléletű tanulmánya és kritikája jelent meg. Latin klasszikusok munkáiból fordított m.-ra, és sajtó alá rendezte Salamon Ferenc dramaturgiai dolgozatait. – F. m. Mikszáth Kálmán (Bp., 1910); Benedetto Croce esztétikája és legújabb irodalmunk (Bp., 1911); Katolicizmus és irodalom (Bp., 1921); Madách Imre és Az ember tragédiája (Bp., 1924); Dürer Albert (Bp., 1928); Divald Kornél pályakezdése (Bp., 1941); Kincs István írói félszázada (Bp., 1943). – Irod. Kuncz Aladár: V. B. (Nyugat, 1910); Happ József: V. B. (Életrajz, Bp., 1939.)
