Varga Béla
Varga Béla (Torda, 1886. okt. 23. – Kolozsvár, 1942. ápr. 10.): pedagógus, unitárius püspök, teológiai író, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1940). A kolozsvári tudományegy.-en középisk. tanári oklevelet szerzett. Berlinben, Lipcsében és Genfben folytatott bölcseleti tanulmányokat. Az I. világháború után Kolozsváron maradt, az unit. teológiai ak. tanára volt a rendszeres teológiai és vallásbölcseleti tanszéken. Közben a 20-as évek elején Oxfordban végzett teológiai tanulmányokat. Tanári állásában meghagyva az unit. egyház püspökhelyettes főjegyzőjévé, 1938-ban az unit. egyház püspökévé választották. Két év múlva lemondott állásáról és a kolozsvári egy. neveléstudományi tanszékének tanára lett. Széles körű irodalmi munkásságot fejtett ki a bölcselet, a neveléstudomány és a teológia körében. – F. m. Valóság és érték (Kolozsvár, 1915); A logikai érték problémája és kialakulásának története (1921); A pedagógia alapkérdése (Szeged, 1936). – Irod. Benczédi Pál: V. B. (Unitárius Közl., 1942); Kemény Gábor: A végső problémák keresője (Emlékezés dr. V. B.-ra. Keresztény Magvető, 1942. 3. füz.); Gelei József: Búcsúbeszéd dr. V. B. koporsójánál (Keresztény Magvető, 1942. 2. füz.).
