Varga Imre
Varga Imre (Békés, 1919. dec. 16. – Bp., 1989. szept. 5.): író. Egyetemi tanulmányait Debrecenben végezte, m.-latin szakos tanári diplomát szerzett 1940-ben. Újságíró gyakornok lett Beregszászon a Kárpáti Magyar Gazda c. lapnál. A II. világháborúban katona volt. Miután 1947-ben a Debreceni Tudományegy.-en bölcsészdoktorátust tett, a város Szabadművelődési Felügyelőségén kapott gyakornoki állást. 1948-ban felügyelő lett. Abban az évben díjat nyert a Csillag c. folyóirat novellapályázatán. 1949-ben Bp.-re költözött. A népművelés különböző területein dolgozott. A Szabadművelődési Akadémián tanár, majd igazgató. 1950-53-ban a Népművészeti Intézetben lektor, szerkesztő. 1954-től 1957-ig a Népművelés c. lap olvasószerkesztője. 1958-tól szabad foglalkozású író volt. – M. Ködös hajnal (r. és elbeszélések, Bp., 1953); Jóreménység (kisr., Bp., 1953); Bicegő próféta (kisr., elbeszélések, Bp., 1961); Borstörő (elbeszélések, Bp., 1967); Összevissza ivadékok (r., 1975).
