Varga Márton
Varga Márton (Monostorapáti, 1767. márc. 20. – Nagyvenyim, 1818. ápr. 5.): természettudós. Filozófiai tanulmányait a győri ak.-n végezte. Előbb Komáromban középisk. tanár, majd a nagyváradi, 1809-től a győri ak.-n a fizika, a természettan és a mezőgazdaságtan tanára; élete végén a zirci apátság uradalmának ig.-ja. 1808 – 1809-ben megjelent háromkötetes tan- és kézikönyve a 18. sz.-i természettudományos (fizikai, kémiai és csillagászati-földrajzi) eredményeinek magas színvonalú, magyar nyelvű összefoglalása. Mint nyelvművelő a természettudományok szakmai magyar nyelvének kialakulását segítette elő, 1796-tól az erdélyi nyelvművelő társ. tagja. – F. m. A gyönyörű természet tudománya magyarázta a tüneményekből és az új feltalálásokból nemzete s az ifjúság javára… (I – II., Nagyvárad, 1808); A tsillagos égnek és a föld golyóbisának az ő tüneményeivel együtt való természeti előadása s megesmertetése (Nagyvárad, 1809); Assertationes ex physica, historia naturali et re rustica (Nagyvárad, 1809). – Irod: Bulla Béla: Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományairól (Földr. Közl: 1954. 1. sz.); M. Zemplén Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században (Bp., 1964).
