Vargha László
Vargha László (Berhida, 1903. jan. 25. – Bp., 1971. júl. 1.): kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1951, r. 1964), Kossuth-díjas (1956). A bp.-i tudományegy.-en folytatott vegyészi tanulmányokat. Pacsu Jenő mellett készítette doktori munkáját, 1926-ban szerezte doktorátusát. Zemplén Géza mellett dolgozott egy évig, majd ösztöndíjjal két évig a berlini egy.-en végzett kutatómunkát, szénhidrátokkal foglalkozott. Ezután a berlini műegy. szerves kémiai tanszékének tanársegédje volt. 4 év múlva hazatért és itthon alkalmi ösztöndíjas állásokat töltött be Szent-Györgyi Albert mellett a szegedi egy.-en, a tihanyi Biológiai Intézetben, ismét Szegeden, végül a bp.-i egy. élettani intézetében. 1936-ban a szegedi egy.-en magántanári képesítést nyert. 1936-tól a Richter Gedeon Gyógyszervegyészeti Gyárban a kutatólaboratóriumot vezette. 1940-ben a kolozsvári tudományegy. szerves kémiai tanszékének professzorává nevezték ki. 1950-ben Bp.-re települt, ahol az újonnan szervezett Gyógyszerkutató Intézet osztályvezetője, 1957-től haláláig ig.-ja volt. – Tudományos kutatásokat elsősorban a szénhidrátok és a gyógyszerkémia területén folytatott. Kidolgozta az ösztrogén hatású szerek új szintéziseit. Kutatásainak célja a citoaktív csoportokat tartalmazó cukorszármazékok előállítása. Ezek eredménye volt a „Degranol” nevű gyógyszer. E munka során számos molekula szerkezetét állapította meg. Élete utolsó szakaszában rákkemoterápiával és az antituberkolinok kutatásával foglalkozott. Eredményeit mintegy 100 magyar és idegen nyelvű tudományos publikációban tette közzé. – Irod. Bruckner Győző: V. L. (Kém. Közl., 1972. 253. sz.); Bruckner Győző: V. L. (Magy. Tud., 1971. 4. sz.).
