Varju Elemér
Varju Elemér (Felsőludány, 1873. okt. 14. – Bp., 1944. dec.): művelődéstörténész, az MTA l. tagja (1915). Egy.-i tanulmányai elvégzése után 1898-ban az MNM szolgálatába lépett. 1908-ban Kassára került, a Felsőmo.-i Múz. ig.-ja lett. 1913-ban visszatért Bp -re az MNM érem- és régiségtárának élére. Ő fedezte fel a gyulafehérvári verses glosszákat, az egyik legrégibb m. nyelvemléket. Szerk. a Turul c. folyóiratot (1901 – 1908) és 1915 után az Archaeológiai Értesítőt. Egyik szerk.-je volt az 5 kötetes Magyar Művelődéstörténetnek. 1927-től a Magy. Heraldikai és Genealógiai Társ. másodelnöke. 1934-ben vonult nyugalomba. Lefordította Szt. István király legendáit (Bp., 1928) és bevezető tanulmányt írt hozzá. – F. m. A gyulafehérvári Batthyány könyvtár (Bp., 1899); A Szalók-nemzetség (Bp., 1902); Oklevéltár a Losonczi Bánffy-család történetéhez (Bp., 1908); Az Árpádok ábrázolása (Bp., 1908); A Szent Korona (Bp., 1922); Szent István koporsója (Bp., 1930); Magyar várak (Bp., 1932). – Irod. B[ottló] B[éla]: V. E. (Turul, 1944 – 46); Tápay Szabó Gabriella V. E. (Századok, 1945 – 46.)
