Várkonyi Hildebrand Dezső
Várkonyi Hildebrand Dezső (Kéménd, 1888. aug. 3. – Bp., 1971. máj. 20.): filozófus, pszichológus, pedagógus, egyetemi tanár, Szt. Benedek-rendi pap, a neveléstudományok kandidátusa (1952). ~ Nándor bátyja. Az esztergomi főgimn.-ban, a pannonhalmi tanárképző főisk.-n, valamint a bp.-i tudományegy. bölcsészettudományi karán tanult. Doktori oklevelet szerzett bölcseletből, pedagógiából és esztétikából (1912). 1911-től Győrött, 1912-től Pannonhalmán volt főisk. tanár, 1923-ban egy.-i magántanári képesítést szerzett a pécsi egy.-en A logika és a logika története c. dolgozatával. 1925-ben a pécsi egy.-i könyvtár őre és megbízott ig.-ja, 1927-ben c. ny. rk. tanár, 1928–29-ben a Sorbonne-on állami ösztöndíjas. 1929-től a szegedi egy.-en pedagógiai lélektant, 1935-től neveléstudományt tanított, 1936–37-ben a szegedi bölcsészettudományi kar dékánja. 1940-től a kolozsvári egy.-en a neveléslélektan tanára. A M. Pszichológiai Társ. társelnöke, a Filozófiai Társ. és a M. Paedagógiai Társ. alelnöke volt. 1945 után nyugdíjaztatásáig (1949) a bp.-i Pázmány Péter Tudományegy. bölcsészettudományi karának tanára, az MTA választmányának tagja. 1947-ben kilépett a Szt. Benedek rendből. Szegeden megalapította a Nevelésügyi Szemlét (Tettamanti Bélával), a Magyar Psychologiai Szemle szerkesztője (1934–44). Különös figyelmet szentelt a pszichológiában bizonyított tények mielőbbi pedagógiai hasznosításának. E. Meumann, Ch. Bühler, W. Dilthey műveit fordította, illetve H. Wallon, A. Sz. Makarenko és I. P. Pavlov munkáit ismertette a szaklapokban. Utolsó, részben meg nem jelent tanulmányai a térszemlélet kialakulásával, az értelmességgel és a gondolkodással foglalkoznak. Kéziratos hagyatékát özvegye, Kisfaludy Erős Piroska az MTA Könyvtárának, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeumnak, valamint a sárospataki Tiszáninneni Ref. Tudományos Gyűjteménynek adományozta. – F. m. Aquinói Szent Tamás filozófiája (Bp., 1923); Tér és térszemlélet (Pécs, 1925); Az indukció filozófiája (Pécs, 1927); Szempontok az alaklélektan bírálatához (Magy. Psychologiai Szle, 1929. 3–4. sz.); Bevezetés a neveléstanba (Bp., 1937); A gyermekkor lélektana (I–II., Szeged, 1938–40); A gyermek testi és lelki fejlődése (Bp., 1942); A lelki élet zavarai (Bp., 1943); A gyermek és környezete (Bp., 1944); Lélektani antropológia és paedagógia (Magy. Paedagogia, 1944–46. 11–12. sz.); A cselekvéstan vezető gondolatai (Magy. Psychologiai Szle, 1947); Felfogás és absztrakció (Tanítóképző Intézetek Tudományos Közl., Debrecen, 1961); Naplótöredékek (Bp., 1973). – Irod. V. H. D. (Magy. Pedagógia, 1971. 4. sz.); V. H. D. (Magy. Pszichológiai Szle, 1971. 3. sz.).
