Várkonyi Nagy Béla, Ligethy
Várkonyi Nagy Béla, Ligethy (Kéty, 1896. szept. 3. – Bp., 1980. nov. 27.): költő, újságíró. Középiskoláit Debrecenben és Nyíregyházán végezte, majd újságíróként dolgozott. 1919-ben vöröskatona, 1923-ban önkéntes emigrációba vonult. A 20-as évek közepén eljutott a Csendes-óceán szigetvilágába, a Samoa-, Tonga-szigetekre és Tahitira. 1945 után tért haza. 1957 után kapcsolódott be az irodalmi életbe, kritikákat írt az új m. líráról. Verseiben kalandos sorsának eseményei mellett a honvágy, a nemzeti sorskérdések kaptak hangot. Aktuális politikai kérdésekkel is foglalkozott. – F. m. Viharban (versek, Kaposvár, 1920); Ecce homo (versek, Békéscsaba, 1921); Siess, Odysseus! (Bécs, 1925); Virághajó (Bécs, 1928); Odysseus megtérése (válogatott versek 1919-1959, Bp., 1960); Ének az óceánról (versek, Bp., 1963); Egyszerű varázslat (versek, Bp., 1965).– Irod. Juhász Béla: V. N. B. (Kortárs, 1960); Kovács Sándor Iván: V. N. B. (Tiszatáj, 1960); Juhász Géza: V. N. B. (Alföld, 1961); Szabó György: V. N. B. (Élet és Irod., 1963); Fodor József: V. N. B. (Élet és Irod., 1966. 36. sz.); Varjas Endre: Odüsszeusz utolsó útja. V. N. B. halálára (Élet és Irod. 1980. 49. sz.).
